Bevezető

ImageSzármazása, eredete A fajtaalapító Gidran Senior arab telivér mént báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1916-ban. A kis sárga mén Bábolnán 6 törzsmént adott, amelyek közül Gidran II nevu fia került Mezohegyesre, ahol vegyes: holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett.

A kancák származás szerinti csoportosítását az 1840-es évek elején vezették be. Ekkor derült ki, hogy az V. számú, ún. "Sárgaménes" kancaállománya foként Gidran származású. A késobb klasszikussá vált mezohegyesi vonaltenyésztés, melyben a fajta egyedei apai ágon egy-egy vonalalapító ménre vezethetok vissza, ez idotol kezdve lett tudatos gyakorlat.

Gidrán fajtáról tulajdonképpen a múlt század közepe óta beszélhetünk, miután az osztrák Kriegsministerium a gidrán állományt 1885-ben hivatalosan is önálló fajtának minosítette.

Az eredeti gidrán állomány 15 osanyára vezetheto vissza, melyekbol az idok során több család is kihalt.

A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében eloszeretettel alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésbol kizárták.

A ménes állománya 1849. és 1920. között 100 körüli törzskancával stabilizálódott. Ez a létszám lehetové tett a fajta fedezomén- és kancautánpótlás-igényének biztosítását, kello genetikai divergenciát biztosított, és megfelelo szelekcióra is lehetoséget adott.

1920. március 20.-án, a román megszállást követoen, az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebbol az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenbol.

A két világháború közötti idoszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, hanem kisbéri-félvér ( Maxim V, Kozma III) és arab ( Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez ido tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltuntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló, értékes állomány alakult ki viszonylag rövid ido alatt.

A II. világháború után 1957-ig az erosen megfogyatkozott állomány fejlesztése, a meglévo vonalak megorzése került a középpontba. 1957-ben politikai döntés alapján a teljes gidrán populációt Mezohegyesrol a Dalmandi Állami Gazdaságba helyezték át. A hatvanas-hetvenes évek lótenyésztés irányítási koncepciója a hagyományos fajták állományának eroteljes visszaszorítása és ezen fajták törzskancáinak nyugati fajtákkal végzett átkeresztezése volt. Ez oly mértékben "sikerült", hogy 1975-re a teljes gidrán állomány mindössze 3 fajtatiszta ménbol és 16 törzskancából állott.

1975-ben az Országos Állattenyésztési Felügyeloség az Állattenyésztési Kutatóintézet közremuködésével népies állományból 21 gidrán származású kancát és Bulgáriából 2 mént vásárolt, és Borodpusztán új törzstenyészetet alapított. A borodpusztai tenyészet több gazdaváltás után a Pannon Agrártudományi Egyetemhez, és 1996-ban az ebbol önálló intézménnyé alakult Pannon Lovasakadémiához került a Szántód melletti Marócpusztára, mint génrezerv tenyészet. Idoközben 1988-ban már ugyancsak idekerült a Dalmandi Mezogazdasági Kombinát megszüntetett sütvényi ménesének kancaállománya is.

A román hadsereg által elzsákmányolt állományból a Radautzi Ménes 55 kancát vett tenyésztésbe, melyeket azóta is fajtatisztán tenyészt tovább a román Lótenyésztési Igazgatóság irányításával. A korábban hetvenes létszámú ménes állományán 1989-ben igen nagy mértéku állománycsökkentést hajtottak végre, minek következtében az állomány nagyobbik fele a tenyésztés számára elveszett.

1989-tol kezdodoen a fajta fenntartásával, nemesítésével kapcsolatos feladatok a Kisbéri-félvér Lótenyészto Országos Egyesület keretében zajlanak.

Fenotípusa

Külleme Eroteljes szervezetu, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tuzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással, a méneknél általában jól ívelt. Az alacsonyan illesztett, izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésbol kizáró tényezo. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló, elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, elég nagy számban vannak hosszabb törzsu egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.

Az anglo-arab hatás ellenére jelenlegi állományunk feltunoen eros csontozatú. Az eroteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben alkalmazott mének esetében a nagy rámának kitüntetett szerepe volt (Gidran IV, VIII, X, XI). A jövoben célkituzés a testtömeg megorzése mellett a nemesség, az elegancia fokozása. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul.

Tovább...
 
a href=